Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai III.

Betlehemi csillag - Stern von Bethlehem fórum � Forum � Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag �s a Schemhamphoras titkai � Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai III.

Seite 1 von 2 � Seite 1 2 Seite �

Themen-Einstellungen

Thema drucken

Bereich wechseln

Forum Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag �s a Schemhamphoras titkai Vall�s-Filoz�fia-Ezot�ria

#1 | Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai III. datum

17.07.2020 11:29 (zuletzt bearbeitet: 01.01.2021 19:52)

4, Ószövetségi misztérium kozmikus keresztje és szerepe a zsidó vallástörténetben I.

Ábrahám emberáldozat kísérlete I.

Miután rájöttem arra, hogy az Ószövetség beavatottja 1999.08.11-re várják Messiásuknak, Immánuelnek a világra jövetelét, amikorra az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus a rettegés nagy királyának az égből történő eljövetelét vetítette előre, a következő feladatnak azt tűztem ki magam elé, hogy visszamenőlegesen felderítsem az elmúlt évezredekben kialakuló ugyanolyan felépítésű kozmikus keresztek kialakulásának időpontjait, melyek összevetve a zsidó és keresztény vallástörténettel, esetleges további feltárási lehetőséget biztosíthatnak majd a számomra. Az ötlet szerencsére kifizetődött, ugyanis a kitartó és fáratságot nem kímélő munkámat egy idő után siker koronázta. 1999.08.11-től időben visszafelé haladva az elmúlt ~4000 év alatt összesen 14 azonos struktúrájú keresztet találtam az 1999.08.11-i keresztet is beleértve. Ezt követően fel kellett tárnom, hogy ezek a konstellációk milyen vallástörténeti eseményhez kőtődhettek, hiszen ha egy ilyen kereszttől várták Messiásuk születését, akkor a korábbiak is feltételezhetően fontos történésekkel párosultak. A végkövetkeztetéseim az alábbi módon alakultak:

A korábbi időkben realizálódott Nap-Hold konjunkciók esetében az ábrákon a Hold elmarad a Naptól, ami abból adódik, hogy a program forgalomba hozatala után a NASA egy "Delta T" tényező bekalkulálása miatt változtatott a Hold pozícióin.

Aki türelmesen végignézte, az ismét találkozik az "illuminátus piramissal", ami az US egydolláros bankjegy hátoldalán díszeleg. A piramis 13 szintű, a tetején pedig a "mindent látó szem", "JHVH-Lucifer szeme", ami azonos az 1999.08.11-én létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt szellemi hatásával. Az USA-ban 1782-ben lett szimbólumként bevezetve. Az egydolláros papírpénzre 1933-ban került fel, a 32. fokon beavatott szabadkőműves, Franklin Delano Roosevelt (1882 - 1945) elnök rendelete következtében. Az "illuminátus piramis" alján látható évszám (MDCCLXXVI - 1776) több mint valószínű, hogy Johann Adam Weishaupt (1748 - 1830) álltal 1776.05.01-én létrehozott illuminátus rendre utal. A lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson (? - 1994) rabbi, a Chábad Lubavics chászid messianisztikus mozgalom néhai vezetője, akit követői Messiásnak tartottak, 1986-tól kezdve vasárnaponként tömegesen fogadta látogatóit a new yorki "főhadiszállásán" (Easter Parkway 770-ben), akiket egytől egyig ropogós egydollárosokkal ajándékozott meg, feltételezhetően abból az indíttatásból, hogy felhívja figyelmüket a betervezett közelgő messianisztikus globális világkorszakra. (Lásd még 2. fejezet 15, [15]).
Az "illuminátus piramis" 14. szintjét, a "mindent látó szemet" az amerikai okkultista, prédikátor és "összeesküvés-elmélet gyártó" John Wayne Todd (1950 - 2007.11.10.) tartotta "Lucifer szemének" [1]. A keresztény hitre áttért Todd 1974-ben az Ohio állambeli Dayton-ban egy okkult könyvkereskedést nyitott, és az illuminátusok illetve Rothschildok tevékenysége ellen igyekezett fellépni. [[A Rothschild dinasztia becsült vagyona az 1990-es években ~100 billió (100 000 000 000 000) dollárra rugott [2], ami a színarany jelenlegi árfolyamán (52311 dollár/kg) 1 911 643 tonna aranynak felel meg, ami körülbelül 11-szerese a Földünk összes aranykészletének. Egy 46,2 méter élhosszúságú színarany (999,9) kockával egyenértékű... AZ USA jelenlegi államadóssága ~25 044 800 000 000, azaz ~25 billió dollár.]] Todd tevékenységének az vetett végett, hogy megvádolták nemi erőszakkal és ezért 30 év börtönbüntetésre ítélték. 17 év letelte után pszichiátriai intézetbe (The South Carolina Department of Mental Health) zárták, ahol 2007.11.10-én (egyesek szerint 11-én) tisztázatlan okokból távozott az elők sorából. Todd azt hangoztatta többek között, hogy az "illuminátus piramist" mint jelképet a Rothschild család készítette 1776.05.01-én az USA címeréül, és világszerte ezt ünneplik a laikus tömegek május elsején. Az illuminátusok egy globális pénzügyi összeomlást követően, egy általános káoszt kihasználva ("Abdo ab chao" - azaz "Rend a káoszból") szándékozzák a világ országai feletti vezetést átvenni. Ez a mottója a szabadkőműves Skót Ritus 33°-ának is [3]. Némi rálátása lehetett erre John Wayne Todd-nak, ugyanis 1972-ig a Rothschildok által vezetett illuminátusok úgynevezett "13-ak Tanácsának" ("Große Druidenrat") volt az egyik főpapja. Eliphas Lévi (1810-1875; eredeti neve Alphonse Louis Constant) keresztény kabbalista és okkultista eképpen nyilatkozik a szabadkőművesség féltve őrzött titkáról:

"A szabadkőművesség csak egy rettenetes titok következtében olyan befolyásos, ami annyira jól őrzött, hogy maguk a legfelső fokon beavatottak se ismerik." (saját fordítás) [4]

Isztriai félsziget, egy régi siremlék (farkába harapó kígyó, középen a "mindent látó szem")

Amint láthatjuk, a "mindent látó szem" nem kizárólag az "illuminátus piramis" tetején díszeleg, hanem példának okáért a fenti sirkövön a "végidők" keresztjének, az úgynevezett "ítélet" keresztjének szellemi hatását, vagyis JHVH-t helyettesíti, de a szexualmágiát (rituális önkielégítést, közösülés különböző fajtáit, etc.) praktizáló "Keleti Templomos Rend" ("Ordo Templi Orientis" - O.T.O.) logóján, sőt a keresztény egyházak szimbólumrendszerében is gyakran megtalálható. Templomok mennyezetein, oltárokon illetve azok tetején láthatóak gyakran.

Kenzingen, St. Laurentius Kirche

Az illuminátusok körében "mágikus" számként számontartott 23, lehetséges hogy az 1999.08.11-e és a 2022.08.12-e közti kapcsolatra és időtávolságra hivatott célozni. (Lásd még 2. fejezet 15.)

A rövid bevezető után térjünk rá a 13 ekvivalens felépítésű kozmikus kereszttel kapcsolatos vallástörténeti események kifejtésére:

1, Ábrahám emberáldozat kísérlete

Az alcím esetleg egyesekben azt sejtethetné, hogy itt egy valóságos történelmi esemény tárgyalása fog következni, amiről jelen esetben szó sincsen. Az elkötelezettlen és elfogulatlan kutatók egy része joggal tartja Ábrahámot és a Tóra szereplőit csupán kitalált személyeknek, akik a Tóra megalkotója fantáziájának a szüleményei. A Tel-Aviv-i Egyetem Régészeti Intézete volt igazgatójának, Izrael Finkelstein(1949 -) régészprofesszornak az a meggyőződése, hogy Ábrahám és az ősatyák egytől egyig kitalált szereplői az Ószövetségnek, és a manapság vallásos tiszteletben tartott sírjaikat Nagy Heródes (i.e. 78 - i.e. 8.) uralmának idején készítették [5]. Finkelstein (1949 -) professzor és Neil Asher Silberman (1950 -) törtenész által írt "Keine Posaunen vor Jerico - Die archäologische Wahrheit über die Bibel" cimű könyvben felvetődik a sokakat érdeklő és érintő kérdés:

"Létezik valamilyen támpont ahhoz, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob ősatyák - és Sára, Rebeka és Ráhel ősanyák - ténylegesen éltek-e?" (saját fordítás) [6]

Ennek megnyugtató megválaszolására nem kerül sor a könyvben, mivelhogy ezt régészeti ismeretek alapján képtelenség lenne igazolni, vagy záfolni, ellenben a későbbi ószövetségi események hitelességét régészeti feltárásokra hivatkozva kizártnak ítélik meg. Nevezetesen a zsidók egyiptomi fogságát (az ott-tartózkodásukat és kivonulásukat - az exodust - Jeciát Mickrajim), a 40 évi pusztai vándorlásukat, Dávid és Salamon királyok nevével fémjelzett birodalmat. Mivel a következő két alfejezet éppen Mózessel és Salamonnal fog foglalkozni, ezért irreleváns lenne itt ezeket tovább boncolgatni. Ellenben, amennyiben a megállapításaik helytállóak, abban az esetben Ábrahámot és Izsákot valóságos történelmi személynek tekinteni, kimerítené a kutatói együgyűség fogalmát... Ennek az alfejezetnek tehát egyáltalán nem az a feladata, hogy vallásmitológiai személyeket autentikussá varázsoljon, hanem a vallási legendák esetleges kozmikus kapcsolatait sikerrel feltárja.

A zsidó vallás ősi fúvóshangszere a sófár. A hagyományok szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, amit Ábrahám feláldozott, fia, Izsák helyett. Ugyanez a sófár szólalt meg a Sínai-hegyen, amikor JHVH szövetséget kötött Mózessel, és ez a sófár jelezte a Messiás, Immánuel eljövetelét is [7]. Az itt említett vallásos zsidó források ugyan a sófár megszólalását Jerikó falainak összeomlásával is kapcsolatba hozzák, de Finkelstein és Silberman professzorok könyvének éppen az a címe, hogy: "Keine Posaunen vor Jerico - Die archäologische Wahrheit über die Bibel", azaz "Nincs harsona (*sófár) Jerikó előtt - A régészeti valóság a Biblia fölött"...

Mivelhogy Ábrahám emberáldozat kísérlete, a Sínai-hegyhez utalt isteni reveláció és a "végidők" Messiásának, Immánuelnek a születése, ami úgymond a "holtak első feltámadásával" esett egybe (Jelenések könyve 20,5), egy és ugyanazon sófárral van kapcsolatban, amiből az a logikus következtetés adódik, hogy a sófár és annak megszólalásai ezekben az esetekben az Immáuel születését szignáló kozmikus keresztre hivatott aposztrofálni, és ezen keresztül a másik két esemény kozmikus hátterére is. Az alapteória tehát az, hogy mind a három eset az alábbi kozmikus kereszt megjelenéséhez köthető: Nap-Hold konjunkció;-Uránusz oppozíció;-Mars quadrat;-Szaturnusz oppozíció.

Az általam meglelt legkorábban létrejött ilyen felépítésű kozmikus kereszt az i.e. XIX. század vége felé alakult ki a zodiákusban:

-1810.02.23. 16:18 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold konjunkció:19,8°Vízöntő;-Uránusz oppozíció:19,3°Oroszlán;-Mars quadrat:24,3°Bika;-Szaturnusz oppozíció:28,1°Skorpió (8,8°)

A Tóra első kötetének 22. fejezete arról számol be, hogy egy napon JHVH megszólította Ábrahámot és arra vette rá, hogy vigye el szeretett fiát, Izsákot a Morija földjére, és ott a hegyen áldozza fel égőáldozat gyanánt:

"Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!" (Mózes I. 22,2) [8]

Nem férhet kétség ahhoz, hogy itt a Moloch kultuszra jellemző gyermekáldozatról van szó, ami az Ószövetségben hívők körében bizonyos időkben gyakorlat volt (Mózes V. 12,31; Királyok II. 16,3;17,17; 21,6; 23,10; Krónikák II. 28,3; 33,6; Zsoltárok 106,37-38; Jeremiás 7,31; 19,5; 32,35; Ezékiel 16,21; 20,26/31), ellenben az Ezsdrás által i.e. 445-re megalkotott Tóra már szigorúan megtiltotta számukra a saját gyermekeik feláldozását a kánaáni szemita Tűzistennek, Moloch-nak (Milkom-nak):

"Gyermekeidet ne add oda, hogy elégessék Moloknak; ne gyalázd meg ezzel Istened nevét! Én vagyok az Úr!" (Mózes III. 18,21) [8]
"Mondd meg Izráel fiainak: Aki Izráel fiai közül vagy Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja gyermekét Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe. Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szentélyemet, és meggyalázta szent nevemet. Ha pedig az ország népe szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki Moloknak adja gyermekét, akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva Molokkal." (Mózes III. 20,2-5) [8]

Az evangélikus Friedrich Wilhelm Ghillany (1807 - 1876) nürnbergi professzor a "Die Menschenopfer der alten Hebräer" ("A régi héberek emberáldozatai") című, 1842-ben megjelent tanulmányában azt állítja, hogy a héberek Moloch imádók voltak, majd a későbbiekben lett vallásukba beiktatva a JHVH imádata [9]. A véleménye szerint JHVH és Moloch egy és ugyanazon Tűzisten, amit az alábbi bibliai idézetek szintén alátámasztani látszanak:

"Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!" (Mózes II. 3,2-4) [8]
"Az Úr dicsőségének látványát olyannak látták Irael fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán." (Mózes II. 24,17) [8]
"mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, félőn szerető Isten!" (Mózes V. 4,24) [8]
"Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr." (Mózes V. 9,3) [8]
"Az Úr hangjára lángok törnek elő" (Zsoltárok 29,7) [8]
"Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar." (Zsoltárok 50, 5) [8]
" Nyomrúságomban az Úrhoz kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat a templomában, kiáltásom fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne." (Sámuel II. 22, 7-9; illetve Zsoltárok 18,7-9) [8]
"Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között." (Észaiás 29,6) [8]
"Maga az Úr jön a távolból, haragja lángol, egyre emelkedik, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz," (Ézsaiás 30,27) [8]
"Mert eljön az Úr tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdotja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben" (Ézsaiás 66,15) [8]
"Mert a mi Istenünk emésztő tűz." (A zsidókhoz írt levél 12,29) [8]

Úgy az Ószövetség, mint a Saulból lett Pál "emésztő tűz"-nek nevezi JHVH-t. Moloch-ot bikafejjel ábrázolták, Áron pedig a Sinai pusztaságban JHVH-t egy aranyból kiöntött bikaként személyesítette meg (Mózes II. 32,1-6). A bika az előázsiai vallásokban az isteni erő szimbóluma volt. Zeusz, aki azonos JHVH-val, bika alakjában csábította el Europát, ami a 2. fejezetben bemutatott görög 2 euró hátoldalán is látható.

A júdai királyságban gyakorlat volt Ghillany professzor elmondása alapján a peszách ünnep alkalmából a gyermekáldozat, és ez a babiloni száműzetés alatt sem szűnt meg [9]. A hímnemű elsőszülött (legyen az ember, vagy állat) feláldozása JHVH szemében törvény és előírás volt, de miután Egyiptomban, az Exodus alkalmából kiirtotta a lakosság és az állatállomány elsőszülöttjeit, a zsidóktól többet nem követelte meg fiaik feládozását, ellenben meg kellett gyermekeiket váltsák ennek fejében:

"Aztán így beszélt Mózeshez az Úr: Nekem szentelj Izrael fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az." (Mózes II. 13,1-2) [8]
"Ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja, akkor add át az Úrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, az Úr tulajdona. A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból." (Mózes II. 13, 11-16) [8]
"Ne késlekedj adni abból, amiből bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem! Így cselekedj marháddal és juhoddal is: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon pedig add nekem! (Mózes II. 22,28-29) [8]
"Az állatok elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, hiszen az mint elsőszülött úgyis az Urat illeti: akár marha, akár juh, az Úré az. Ha azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsült értéke szerint, hozzádva még annak ötödrészét." (Mózes III. 27,26-27) [8]
"Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyém. Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr." (Mózes IV. 3,11-13) [8]
"A léviták tegyék kezüket a bika fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az Úrnak, engesztelésül a lévitákért. Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket felmutatott áldozatul az Úrnak! Így válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek. Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, miután megtisztítottad és felmutatott áldozatul felajánlottad őket. Mert nekem szóló adományok ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja. Mert enyém Izráel fiai közül minden elsőszülött, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre." (Mózes IV. 8,12-17) [8]
"Tied legyen az élőlények közül mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és ezért bemutatják az Úrnak, akár ember, akár állat az. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és az állat elsőszülöttjét is váltsd meg, ha az áldozatra alkalmatlan. Akiket meg kell váltani, egy hónapos korukban váltsd meg öt sekel ezüst becsült értékben, a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel. De a marha elsőszülöttjét, a juh elsőszülöttjét és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg: ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Kedves illatú tűzáldozata ez az Úrnak." (Mózes IV. 18,13-17) [8]
"Szenteld oda Istenednek, az Úrnak marháid és juhaid minden hím elsőszülöttjét." (Mózes V. 15,19) [8]

Ezékiel könyvéből arról értesülünk, hogy mivel a zsidók nem tartották be a nekik adott törvényeket, ezért arra kárhoztatta őket JHVH, hogy égessék el áldozat gyanánt elsőszülöttjeiket:

"De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy szétszélesztem őket a népek között, és szétszórom őket az országokba, mivel törvényeimet nem telesítették, rendelkezéseimet megvetették, szombatjaimat meggyalázták, és atyáik bálványait kereste tekintetük. Ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek. Hagytam, hogy tisztátalanokká váljanak ajándékaikkal, amikor áldozatul elégettek mindent, ami az anya méhét megnyitotta; hagytam hogy maguk is megrémüljenek, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!" (Ezékiel 20,24-26) [8]

Semmi nem bizonyítja és igazolja, hogy a Tóra i.e. 445-re történt megalkotása előtt a zsidók ismerhették az Ezsdrás által megfogalmazott és létrehozott isteni törvényeket, előírásokat, ezért érthetővé válhat Ghillany professzor végkövetkeztetése, miszerint a héberek Moloch imádók voltak, és csak a későbbiekben ismerkedtek meg a Tórából JHVH-val és a neki tulajdonított törvényekkel.

De kanyarodjunk vissza: a Tóra első kötetének 22. fejezetében JHVH felszólította Ábrahámot, hogy áldozza fel számára egyetlen fiát, Izsákot. Az Ószövetség Istenének, JHVH-nak volt a rögesszméje az, hogy minden elsőszülött fiúgyermeket, aki anyja méhét megnyitja, az fel kell számára áldozni, legyen ember, vagy állat. Ábrahám Istenben hívő és szófogadó ember lévén, a Sárával (Szárával) kötött házasságukból született elsőszülött gyermeküket, a gyanútlan Izsákot, félrevezetve rávette, hogy jöjjön vele imádkozni egy hegyere, ahol majd égőáldozatot fognak bemutatni JHVH-nak:

"Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt." (Mózes I. 22,3-6) [8]

A naív Izsáknak közben eszébe jutott, hogy az égőáldozathoz hiányzik a bárány, ezért kérdéssel fordult az apjához:

"Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozat? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt." (Mózes I. 22,7-8.) [8]

A 137 éves Ábráhám hideg fejjel vezette félre elsőszülött fiát, Izsákot, becsapva annak érdekében, hogy feljussanak együtt az égőáldozat helyszínére. Ebben a horrorisztikus epizódban egy vallási fanatikus aggastyán az álma hatására képes lett volna saját fiának elvágni a nyakát és tűzön elégetni őt égőáldozat gyanánt:

"Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bantsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett." (Mózes I. 22,9-13) [8]

És elértünk a végére, ennek a hátborzongató legendának, és mint olvashattuk, "happy end"-del végződött... Izsák is életben maradt, és mind a ketten jóllakhattak a bozóton fennakadt kosból. És hogy feloldódjanak a "történet" végére a joggal felhalmozódott indulatok és feszültségek, Woodpecker 61 oldalas karikatúra képregényéből idéznék két éppen ideillő rajzot:

A Tóra megalkotását követően ~1089 évvel később kialakult kozmikus kereszt motivációjának hatására létrehozott Korán szerint Ábrahám nem Izsákot, hanem Izmaelt akarta feláldozni JHVH-nak (Allah-nak):

"37,102. Mikor (a fiú) elérte (kora) kiteljesedését, így szólt: �Ó fiam! Azt láttam álmomban, hogy feláldozlak téged. Nézd, te hogy látod?� (A fiú így válaszolt): �Ó atyám! Tedd azt, mi néked elrendeltetett és engem, ha Allah is úgy akarja, az állhatatosak közt találsz (45).
37,103. Mikor mindketten alávetették magukat (Allah akaratának), homlokát a (Földnek) fordította (46).
(45) Hol álmodta meg ezt Ábrahám? A Muszlimok álláspontja szerim Mekkában, vagy ahhoz közel. Néhányan úgy gondolják, hogy Mina völgyében, 10 km-re, északra Mekkától, ahol minden évben a Hadzs zarándoklaton, a Dhu al-Hidzsa tízedik napján Izmael feláldozására emlékezve áldoznak. (lásd 2:197). Mások szerint Marwa hegyén történt az áldozat, ami Safa hegyével együtt, ma már a Sérthetetlen Szentély részét képezi (2:158). Ez a helyszín Izmael kisgyermek korára emlékeztet.
(46) Az áldozat mindkettőjük, tehát Ábrahám és Izmael közös áldozata volt. Apa és fiú akaratának próbatétele együtt értelmezendő. Az apa látomásban, álomban kapta a parancsot, amit megbeszélt fiával. Fia beleegyezett és vállalta saját feláldozását. Az egész történet szimbolikus. Allah nem kéri állat vérének ontását, annak húsát (22:37), még kevésbé emberét. Ő csak látni szeretné, hogy képesek vagyunk-e feláldozni Érte valamit, ami nekünk a legdrágább, ha a sors úgy hozza?" [10]

Ezt azzal igyekszik a Korán igazolni, hogy szerintük Ábrahám második feleségétől, Hágártól született meg Ábrahám elsőszülött fia, Izmael. A véleményem szerint felesleges lenne egy olyan eseményen tovább bölcselkedni, ami a valóságban soha meg nem történhetett, ellenben az ezzel kapcsolatos vallási legenda kozmikus háttere egy tényleges égi esemény volt. Mivel a Tórát Ezsdrás egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt megjelenésének motivációjaként alkotta meg, így nem férhet kétség ahhoz, hogy az általa is ismert, korábban kialakult ilyen struktúrájú kozmikus keresztekhez hozta létre utólagosan a hozzájuk illő bibliai elbeszéléseket, ezzel megalapozva az általa életre hívott Ószövetség kozmikus háttérrel bíró misztériumát. Ezek a következtetések természetesen nem zárjak ki azt, hogy bárki hihessen bennük!

A kossal és a szamárral (aki a hátán cipelte eleinte az égőáldozathoz szükséges fát) mégis érdemes egy kicsit foglalkozni, ugyanis Dr. Ignaz Schuster (1813 - 1869) pap és teológia doktora meglátása értelmében a bororban fennakadt kos az ázsiában gyakori négyszervú kos lehetett. Ugyanezt az elképzelést megtaláljuk egy korábban kiadott képes és magyarázatokkal ellátott Bibliában is [11]. Ez a négyszarvú kos akár indirekt módon utalhat a korábban bemutatott kozmikus keresztre, ami i.e. 1811.02.23-án jött létre a zodiákusban. Az interneten elérhető Haraldikai lexikonban a négyszarvú kos (musimon) kifejezetten negatív jellemzést kap:

"A musimon (vagy tityrus, tytron; musimon: apró lónak, vagy kosnak neme [Pápai/Bod 404.]) az angol heraldikában egy négyszarvú kos. Guillim és más angol heraldikusok említik. A kecskére hasonlít, de a kosszarvakon kívül kecskeszarvai is vannak. Guillim szerint kétszeresen is rosszlelkű, rossz eredetű bestia, melyet kecske és kos nemzett, akárcsak a tityrust, mely Upton szerint a juh és a kecske utóda.
A musimon alakja egy genetikai rendellenesség ősi megfigyelése nyomán jöhetett létre, amikor egy kecskének, juhnak vagy antilopnak kettő helyett négy szarva van." [12]

A négyszarvú kost "Jacob juhnak" ("Jacobschaf") nevezik a Mózes I. 30,32 alapján. Érdemes itt az érdekesség kedvéért kitérni arra, hogy pont 17 évvel az 1999.08.11-i kozmikus kereszt létrejötte után, 2016.08.11-én egy vallásos, német nyelven publikált zsidó hírportál lehozott egy cikket, ami arról számolt be, hogy Izraelben már nincsennek négyszarvú kosok, ezért egy hét múlva elkezdik ezeket tömegesen betelepíteni az országba és a Golán magaslaton fogják őket tenyészteni [13].

A vallási hagyományok azt a kost, amelyiket Ábrahám végül feláldozott Izsák helyett, Krisztus előképének tekintik [14], tehát egy különleges kosról van itt szó. A középkor legkiemelkedőbb T`nákh és Talmud szaktekintélye, Rási (Slomo ben Jichak rabbi; 1040 - 1105) a Tórával kapcsolatos kommentárjában azt írja, hogy ezt a kost a Sátán akasztotta fel a bozótba:

"Mert [éppen] Ábrahám felé futott, de a Sátán megragadta és megakasztotta a fák között, hogy feltartóztassa." [15]